Édesapámtól a Varga nevet örököltem, édesanyám pedig az Endre és Imre névvel ajándékozott meg. Kora gyermekkorom óta szeretem a természetet, és a fotózást. Első fényképezőgépemet 13 évesen kaptam. Azóta fotózom hobby szinten, autodidakta módon képezve magam.
Nem vagyok művész. Egyszerű szemlélődő vagyok, aki észreveszi azt, ami mellett más elhalad, mondták rólam egyszer. Szeretem megragadni a pillanat zenéjét és egy természeti szépség taktusait megörökíteni. Fotós túráimon gyakran egyedül lépkedek, beépülve a tájba a föld, a víz, a napsugár, a növények és állatok lélegzetét átvéve próbálok azonosulni, hogy képeim minél természetesebbek legyenek. Régi vágyam megragadni a fényt, és erre a fotózás adja meg számomra a legnagyobb lehetőséget. Nekem a fotózás a kitörés lehetősége a mindennapi robotból, lehetőség a konvenciók eltörlésére, a szocializáció alatt ránk kényszerített ízlés átlépésére. Próbálom a pillanatot ellopva örökké tenni, és mások számára ezt élvezhetően, harmóniában megmutatni.
Lehetőséget és ajándékot látok a nehéz témákban, mert rájöttem, hogy minden úgy jó, ahogy van. Ez segített hozzá, hogy egy irányba tudjak evezni az élet sodrásával, elfogadva, hogy így lehet véget vetni az önmagam és a világ elleni harcnak. A fotózás személy szerint ebben segít engem, és képeimmel ezt próbálom megmutatni az érdeklődő fogékony szemlélőknek.
Köszönöm, hogy elolvasták!