1950-ben, Budapesten születtem. Ugyan már általános iskolai rajztanulmányaim során magával ragadott az alkotási vágy, cirka 40 évig nem nyúlhattam a ceruzához olyan formában, ahogyan azt mindig is szerettem volna. A sors, az autóépítés, -tervezés és -autóversenyzés világába vezényelt. Különféle precíziós rajzokat ugyan ez időtájt is bőséggel kellett készítsek, arra mégsem volt lehetőségem, hogy előhozzam magamból azt, amire lelkem mélyén vágytam: a festészetet. Miután az extrém autós világ magába szippantott, s annak különböző területein sikeresen teljesítettem, elodázódott a gyermekkori álom beteljesítése. Világnyüzsgésemet követően viszont, immáron több mint 25 éve Ráckevére, egy varázslatos környezetbe költöztem, s végre feléledhetett bennem, majd kiteljesedhetett a „nagybetűs” festészet iránti elköteleződésem. Világ életemben szerencsésnek vallottam magam, s ezt elmondhatom a festészetben megtett útkeresésemről, fejlődésemről is. Ráckevén egy kimagasló alkotóművészeti egyesület tagjává válhattam, miközben egy fantasztikus ember, egy csodálatos festőművész, Dárdai-Humayer Péter csiszolgatta technikámat. A hosszú évek során, aktív egyesületi munkásságomnak is köszönhetően, számtalan kiállításon vehettem részt, de önálló kiállításaimra is büszke lehetek. Legutóbb, épp az országos hírű, ráckevei Patay László Galériában volt a 70 éves jubileumom tiszteletére rendezett önálló kiállításom. Precíz embernek tartom magam, ezért a festészetben is elsősorban a fotó-realista irányzat áll szívemhez közel, de olykor a fantáziám is vezérli ecsetvonásaimat. Szeretem a portrékat, hűen visszaadni azt a pillanatot valakiről, amikor a kép készült. A fény és árnyék tökéletes ábrázolása meghatározó számomra, miközben szenvedélyesen térek vissza témákhoz vagy technikákhoz is, de nem állnak tőlem távol különféle kép-sorozatok sem.